Barangolások az Alföldön

Az Alföldi Kéktúra

Mezőtúr - Szarvas Túra

2017. szeptember 15. - BEFŐZDE

Sziasztok!

2017.09.12-én kezdtem neki a túrának. Külön előnye volt, hogy immáron volt lehetőségem a pecsételésre is, hiszen a MTSZ-től megérkezett a pecsételő füzetem (gyorsan bele is kerül 4 pecsét).

A túrát Mezőtúron kezdtem. Hiába lakom a közelben, nem volt olyan egyszerű megtalálni a pecsételőhelyet. Gondoltam valahol a túra útvonala melett van. Ez nem jött be. A túra vonalától cca 1 km-re találtam meg a helyet. Érdeklődtem is a fazekasmúzeum iránt a járókelőktől. Először egy templomhoz irányítottak. Mint kiderült tényleg a múzeumhoz tartozik, de a pecsét nem ott van lerakva, így irány tovább. 5-600 méterre onnan már sikerült megtalálni a múzeumot, pedig az útvonalhoz közelebb esett volna. Nagyon segítőkész volt a hölgy, gyorsan bele is került a füzetbe az első pecsétem.

image001balai_hid.jpg

No nem ez a pecsételőhely

image008balai_hid.jpg

A pecsételőhely

Szóval a túrám innen indult el, így az egyik irányba cca. 1 km, vissza az útvonalra pedig ismét 1 km-es kitérő volt. Egyébként szép az épület és a kiállítás is, érdemes megnézni. Tintapárnát ide vigyünk magunkkal.

A túra útvonalára a főtéren, az önkormányzatnál tértem ismét az útra. A Berettyó hídon átmenve gyorsan le kell térnünk a gátra balra.

img_0418_2.JPG

Visszanézva a mezőtúri városházát láthatjuk a híddal és a Berettyóval

Ettől a ponttól kezdve a gáton haladunk szinte végig (kisebb kitérőkkel). A teljes távolság cca. 28 km. Megmondom őszintén, hogy nyáron 40 fokban eléggé gáz lett volna az út. Én kedden dél körül indultam el úgy, hogy reggel esett az eső és nagyrészt felhős volt az ég. Tanakodtam, hogy elinduljak -e egyáltalán, de nem bántam meg. Így egy kezelhető, kényelmes túra lett belőle.

Szóval a gát: Eleinte a városhoz tartozó házak kísérnek, majd zártkerteket láthatunk az út mellett. Jobb oldalról pedig a Berettyó ártere látható. Vannak szép helyek, érdemes lenézni a partra időnként.

Kicsit elcsúfítja a látványt az út bal oldalán található gázfáklyát égető Endrődi gázüzem.

image011balai_hid.jpg

A gázüzem

image009balai_hid.jpg

Igazából az első látnivaló a Peresi-gátőrház, ami egyben pecsételőhely is. Erről sajnos fotót nem sikerült csinálnom, de hogy miről is van szó, teszek fel képet más forrásból. Mondjuk nagyon eltéveszteni nem lehet :)

peresi_tajhaz_szivattyuhaz_001.jpg

A pecsét a fa melletti ajtó mellé van felszerelve.

Kis visszafelé mászkálás után (pedig ezt utálom a legjobban) a gáton haladva az árvízkapuhoz jutunk. Ennek a funkciója az áradáskor, hogy megakadályozza a Köröst abban, hogy a Berettyót visszaduzzassza, valamint, hogy szabályozható legyen a Berettyó vízszintje.

De még mielőtt odajutnánk! Végre megtaláltam, amit kerestem :)

image012balai_hid.jpg

image013balai_hid.jpg

Sárga gévagomba  (Laetiporus sulphureus)

img_0445.JPG

img_0446.JPG

Öreg példányok (bár inkább ez már a vén kategória)

Lementem a folyók melett vagy 100 km-t az Alföldi Kéktúrán, de eddig nem sikerült szednem belőle. Ez sajnálatos, mert nagy a termőtestje ( hazánkban a legnagyobb, akár 10-20 kg is lehet egy-egy példány), másrészt finom is. Az egyik népi neve az erdei csirke és valóban, megérdemli ezt a nevet. Az állaga hasonló, mint a csirkemellé. Ugyanakkor érdemes vigyázni vele több okból is. Egyrészt csak a nagyon fiatal példányok jók. Az idősebbeknél úgy járunk, mintha csirke helyett tyúkot főznénk. Rágós, szálkás lesz, nem jó. Viszont a fiatal példányok kiválóak. Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy az sem mindegy milyen fáról szedjük. Szerintem jobbak a puhafákon növő példányok. A kőrisen, akácon növőknek erősebb az íze. Gyorsan le is szedtem egy kisebb darabot (vagy 1,5 kg-t), de hamarosan kicsit meg is bántam. Hátizsákba nem lehet betenni. Összetörik, bepálik, így hát szatyorban cipeltem Szarvasig, hogy majd vacsorára Géza kollégámmal együtt megcsináljuk. Végülis nem csináltuk meg :( De legalább másnap volt kajája és még a szomszéd hölgynek is jutott belőle. Egészségükre, én majd keresek magamnak másikat.

Irány az árvízkapu.

img_0439.JPG

image004balai_hid.jpg

Szóval az árvízkapu

Áttérve a másik oldalra, folytatódik az utunk a gáton. Jobb oldalt szép Alföldi táj látható, míg bal oldalt a folyó kísér minket.

 image015balai_hid.jpg

Romtanyával a táj

img_0493.JPG

Kubik vagy bágergödör nádassal benőve

img_0523.JPG

A másik oldal

img_0525.JPG

Bütykös hattyú

Tovább haladva hamarosan elérjük a vasúti átjárót. Ugyan a túra a kompon vezet át, de nem voltam benne biztos, hogy elérem a kompot, (fogalmam nem volt meddig jár) és télen amúgy sincs lehetőség másik úton áthaladni, ráadásul mentem is már át sokszor a kompon, így a vasúti átjárót választottam. Ugyan tábla figyelmeztet, hogy TILOS, de tudtam mikor jár vonat, így azért nyugisabb volt a dolog.

image017balai_hid.jpg

Távolban a vasúti átjáró

image018balai_hid.jpg

A halásztelki szivattyútelep (nem akartam az ottlakókat zavarni az épületek fényképezésével (főként, hogy kint is voltak)

image019balai_hid.jpg

Fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus)

Innen még pár km (2-3 km) a gáton, hogy visszatérjünk a kéktúra útvonalára. Egy kisebb erdőn keresztül vezet az út, majd elérjük Szarvas határát. Betonúton vezet az út tovább zártkertek mellett és találtam egy igen gyönyörű házikót. Nem is tudtam megállni, hogy ne fotózzam le (remélem a tulajdonosai nem bánják, de nyugodtan büszkék lehetnek rá).

image020balai_hid.jpg

Le a kalappal

Innen már megszaporodnak a házak és hamarosan elérjük a Történelmi emlékutat ami 17 stáción vezet végig hazánk történelmén. A vége a történelmi Magyaroszág közepén van (vagy az eleje, ki honnan indul).

szarvas-a-tortenelmi-magyarorszag-kozepet-.jpg

A kép, mint látszik is, nem az enyém.

Az út a Tessedik Campusnál visz ki a főútra, majd az Anna liget felé visz tovább a Körös-Maros Nemzeti Park felé. Miután a szállásom adott volt a Campussal szemben (egy kollégium lett állakítva hostellé (és Géza kollégám már várt, valamint egyébként másnapra be volt tervezve a KNPI, így a folytatás a következő napon lett esedékes.

 

 

 

 

 

 

Az Ecsegfalva - Dévaványa túra

Sziasztok!

Az Ecsegfalva-Dévaványa túrára 2017.09.10-én került sor. Reggel gondoltam eggyet és elindultam. Sikerült gyorsan letudni, igaz a táv sem volt túl hosszú. Cca. 15 km, ráadásul láttam már néhányszor az útba eső látnivalókat, így ez sem lassított.

Ecsegfalvát az előző részben egy kicsit bemutattam. Egy kicsi település, de szellőssége miatt (és az emberek miatt is) nekem mindig is tetszett. Régebben egyébként tanyák elszórt csoportja volt, később rendeződött faluvá (vagyis muszáj volt rendeződnie).

Legnevezetesebb épülete a temploma a Jézus Szíve templom.

image003balai_hid.jpg

A templomot közelről nem néztem meg most, csak messziről fényképeztem le.

Ecseget elhagyva a főútról hamarosan le kell térnünk balra. Tábla is jelzi az útírányt, nem lehet eltéveszteni. Az út ezután földúton vezet tovább.

image001balai_hid.jpg

 

image002balai_hid.jpg

Ecsegfalva a távolból

Utunk során sok növénnyel lehet találkozni, de az állatvilág sem elhanyagolható, bár túl sok mindent nem találtam. Viszont a fecskék vadászatát el lehet bámulni egy ideig.

image004balai_hid.jpg

image005balai_hid.jpg

Gyalogbodza (Sambucus ebulus)

Szeretem a bodzát. Ugyan ez nem ugyanaz, mint a Fekete bodza (Sambucus nigra), de azért szép látványt tud nyújtani. Csak ne lenne olyan büdös (főleg virágzáskor).

image006balai_hid.jpg

Úgy néz ki, hogy területen volt nem túl rég egy nagy vihar. Gyorsan elérjük a letört ágakat, kitört fákat. Sajnos elég jelentős részen így néz ki a terület. Annyira, hogy sikerült is elnézni egy lekanyarodó utat, ahol menni kellett volna (és nem csak nekem, hanem egy kollégának is, akivel menet közben összefutottunk. Így az út bevezetett a túzokneveldébe. Mindenesetre korrigáltuk kicsit az útvonalat, de odaértünk a célunkhoz.

image008balai_hid.jpg

image009balai_hid.jpg

A túzoknevelde

image010balai_hid.jpg

A környék térképe

Innen kikanyarodva (nem keresgettük az utat amit mindketten elvétettünk) ismét a pusztába értünk. A Réhelyi látogatóközpont közelében bivalyok legeltek, pihentek.

image011balai_hid.jpg

image012balai_hid.jpg

Sokszor láttam bivalyt. Testközelből is, de azért mindig elámulok rajtuk, szép állatok.

 image013balai_hid.jpg

Virágzott a pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius). Kicsit később látványosabb lett volna, de sok virág volt már most is. Egyébként védett növény, bár ezen a területen sokszor tömeges.

image014balai_hid.jpg

A Réhelyi látogatóközpont a távolból

image015balai_hid.jpg

A láogatóközpont mellett lévő kilátótorony. Itt fordul az utunk Dévaványa felé

image016balai_hid.jpg

Mi az eltévedés ellenére bementünk a látogatóközpontba. Igaz hátulról, de ez nem hiszem, hogy számítana. Egy galambdúcot már régen kinéztem magamnak a tanyámra. Még várat magára, de legalább már asztalosnak meg tudom mutatni mit is szeretnék.

image017balai_hid.jpg

image018balai_hid.jpg

Szürkemarhák a központban.

image019balai_hid.jpg

image020balai_hid.jpg

image021balai_hid.jpg

Még éppen virágzott a sziki kocsord  (Peucedanum officinale). Nagyrészt már elvirágzóban

 image022balai_hid.jpg

Dévaványa tornya a távolból.

Jelzem az útvonalon van egy állattartó tanya. Két kutyával. Sikerült túlesnem az első kutyatámadáson, bár szerencsére a kutya jobban megijedt, mint én. Azért nem bántam, hogy a nagy kaukázusi meg volt kötve.

image024balai_hid.jpg

Dévaványára beérkezve.

 image025balai_hid.jpg

A vasútállomás a pecséttel. A pecsét az állomáson a váróban van.

 

Jó utat mindenkinek és Jó szerencsét.

 

giligan_logo_design002-2.jpg 

 

Túrkeve-Ecsegfalva túra

Sziasztok!

 

Folytatódott az Alföldi Kéktúrám. A héten még megcsináltam egy Balai-híd (Túrkeve) - Ecsegfalva útvonalat és az Ecsegfalva - Dévaványa távot. A másodikat külön posztban fogom közölni majd nemsokára. Ez a poszt legyen Túrkevéé és Ecsegfalváé.

Az indulási pont Túrkeve, Balai-híd. Az előző posztban már tettem fel képet a mezőtúri oldalról, legyen most egy az Ecseg felöli oldalról is.

image001balai_hid.jpg

A kép a gátról készült, de láttunk már olyat is, hogy eddig felért a víz áradáskor.

Egyébként sajnálom, hogy ezen az oldalon vezet a kéktúra. Nem tudom miért ezt választották, de biztos megvolt rá az okuk a szervezőknek. A másik oldal érdekesebb, több látnivalóval. Sokkal többet látni a Berettyót, szélesebbek az árterek, több madarat látni. De hát mindegy. Ez volt az útvonal ezen az oldalon mentem (akinek ideje engedi azért nézze meg a másik oldalt, megéri...és ugyanoda lyukad ki az út :)

Az első megálló néhány száz méter után már adott is. Ez volt a régi AFIT üdülő (ez Keviben egy gépjavító volt a régi rendszerben, sokan dolgoztak ott). Itt már javában védett területen járunk, úgyhogy különösen figyeljünk mit csinálunk.

image002balai_hid.jpg

Az AFIT üdülő, mögötte padokkal. Mellette illemhelyet is találunk (bár pottyantós, de rendben tartott). Rendszeresen karbantartott, de a horgászok (és a fiatalok) sok szemetet hagynak szét.

image003balai_hid.jpg

Az AFIT üdülő mellett rálátás a Berettyóra

Tovább haladva kétoldalt erdő övezi az utunkat. Baloldalt telepített keményfa ligeterdő, tölgyessel. Jókor érkezve sok-sok nagy őzlábgombával (tényleg sokkal, volt, hogy kocsival mentünk, ahol láttunk megáltunk megpakoltuk a csomagtartót (na jó csak annyit amennyi kellett) és már mentünk is tovább. Nem szép, nem is nevezném gombászásnak, de azért van az a helyzet amit nem lehet kihagyni). A másik oldalán puhafa ligeterdő nő. Vannak benne szép, öreg nyárfák is, szóval érdemes elbóklászni. Tél elején kései laskagomba lelőhely.

Az erdőbe sok helyen ékelődik be legelő. A növényzet igazodik a szikes talajhoz. Ilyenkor ősszel lilálik a mező a sóvirágtól.

image004balai_hid.jpg

 Sóvirágos mező

image005balai_hid.jpg

image006balai_hid.jpg

Magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum)

 image011balai_hid.jpg

Egy régi már használaton kívüli vízlevezető csatorna.

image012balai_hid.jpg

A másik oldalán a védett rucaöröm (Salvinia natans) jól érzi magát

image013balai_hid.jpg

Ennyire jól

Kicsit továbbhaladva bal oldalról egy élő tanyával találkozhatunk. Évek óta a tehenek, lovak szárnyasok kísérik az utamat errefelé. Kutya eddig nem volt kint, de egy disznó csúnyán nézett rám :)

image014balai_hid.jpg

Egyszépen rendbentartott tanya

image016balai_hid.jpg

A meglepődött disznóval a gát aljában :)

Kicsit továbbhaladva bal kézre egy régi hodály látható. Még áll, nincs is nagyon rossz állapotban, de azért fogja az idő vasfoga, majd jobb oldalt egy régi tanya, aminek a felújítása megkezdődött. Hasznosítják is, de a lényeg, hogy a tanya felé levezető úton (jobbra) a régi vashídhoz jutunk. Ezt évtizedekkel ezelőtt elmosta egy jeges ár, azóta sem építették újjá. Sajnos a környéken lakóknak nagy gondja (és a túrázóknak is), hogy a Balai-híd és Ecsegfalva között nem lehet átmenni a másik oldalra. Több átjáró nincs (pedig volt egy pár)

image017balai_hid.jpg

A jobb oldali tanyáról egy kisebb ló köszöntött

image018balai_hid.jpg

A régi vashíd helye (állítólag a víz alatt vannak a maradványok)

image019balai_hid.jpg

Kilátás a híd helyéről

Pár száz méterre (cca. 1 km) innen a Dr Balogh János emlékműhöz jutunk. (Aki bővebben akar tudni róla klikk ide az alapokhoz). De annyit azért minimum illik megemlíteni róla, hogy biológus, ökológus és Túrkevéhez (valamint ehhez a pusztához) kötődik az élete egy fontos része. Túrkevén minden évben rendeznek programot, konferenciát.

image020balai_hid.jpg

image021balai_hid.jpg

Az emlékműnél, ha elkanyarudunk jobbra egy út vezet be a Berettyó felé. Sajnos át ez sem vezet. Régen itt ált egy híd és a Putri csárdához vezetett. Ez a csárda híres volt sok mindenről, de legfőképpen a balhékról. No igen, ez még a folyószabályozások előtt volt (emlékeim szerint 1867-68-ban volt). Viszont sok feljegyzés született eltűnt kereskedőkről, betyárokról. Ez nem volt nehéz abban az időben, hiszen akkor még mocsarak borították a területet (ennek nyomai még sok helyen ma is láthatóak (pl. zsombékok). Sajnos már a helye sem áll, viszont kivadult gyümölcsfák még találhatóak arrafelé. A híd itt is hiányzik :(

image022balai_hid.jpg

Itt kellene lennie a hídnak

image023balai_hid.jpg

Viszont a nádasos, mocsaras rész érdekes. Voltam már lent a folyó partján, tényleg szép. cca. 100 méteres kitérő, megéri.

Egyébként erre a helyre gyerekeket szerettem hordani. Nemcsak azért, hogy megismerjék Dr. Balogh Jánost, hanem azért is, mert rendszerint lehetett találkozni fekete és fehér gólyákkal, és más ragadozó madarakkal is.

Következő megállónk előtt engem is meglepetés ért. A következő tanyahely után (sajnos már csak a mirobalán és az akác jelzi, hogy volt ott valami) van egy félig-meddig tönkrement gulyakút.  Oda is mentem megnézni, hogy is áll. A kávája körbe van betonozva, de tapasztalatból már tudom, hogy óvatosan kell bánni ezekkel a kutakkal. Így hát megmozgattam a betont. Olyan is volt, mintha mozdulna,ezért mégegyszer ráléptem. Ekkor gyorsan kellett a géppel fényképezni (sajnos nem sikerült túl jól a kép).

image024balai_hid.jpg

A gulyakút

image025balai_hid.jpg

És a göngybagoly (Tyto alba), ami kirepült belőle. Kellemes nappali búvóhelyet talált magának

image026balai_hid.jpg

A puszta képe

image027balai_hid.jpg

A következő megálló: A Gástyás

image028balai_hid.jpg

image029balai_hid.jpg

A szivattyútelep másik oldala.

image030balai_hid.jpg

Tovább haladva Ecsegfalva felé. A lucernásban sok-sok (ez nem mind) nagy kócsag és szürke gém (sajnos csak a kis objektív volt nálam, tanultam belőle, a következő túrára már a nagyot vittem)

image032balai_hid.jpg

Közeledtem

image033balai_hid.jpg

Ecsegfalva templomtornya már látszik. Nem voltak buták a régiek, sokat számít egy torony :)

image034balai_hid.jpg

Következő fontos tájékozódási pont: A Mirhói lapos a szivattyúházzal. Innen már közel vagyunk

image035balai_hid.jpg

A Mirhói- lapos után már hamarosan elérjük a főutat. Mellette bal kézre egy lakott tanya áll, ami szépen rendbe van hozva.

image036balai_hid.jpg

A főútra kikanyarodva nemsokára egy hídat látunk. Sajnos szintén évek-évtizedek óta nem tudták megoldani a helyzetét.

image037balai_hid.jpg

A híd után balra a régi gátőrháznál a pecsételőpont. A pecsét rendben van

image038balai_hid.jpg

image039balai_hid.jpg

image040balai_hid.jpg

 

Sajnos az 1-200 méterre lévő kocsmáról már nem készült kép, de adnak SÖRT! És ilyenkor az jól jön! :)

 

Sziasztok

giligan_logo_design002-2.jpg

 

Az első túra

Sziasztok!

 

Így utólag ez egy érdekes poszt lesz, és valójában erről kapta a nevét a blog is (Szanda). Engedjétek meg, hogy ezt folyamatában fejtsem ki.

Szóval a túra első napja 2017.09.05-e volt. A dátum igazából nem lényeges, de azért nem baj, ha egyszer vissza akarok keresni valamit.

A Giligán Egyesületnek van egy programja, ami tanyákkal, tanyás térségekkel foglalkozik és az a feladatunk, hogy működő tanyákat keressünk fel jó és rossz példákat gyűjtve, feltárva a hiányosságokat, problémákat, valamint azt, hogy-hogy is tudnak jól működni a tanyák, miket csinálnak az emberek a várostól távol. A program egyébként gyakorlatilag a Kárpát-medencére érvényes, így meglátogattuk már Erdélyt, Vajdaságot, de hamarosan készülünk Kárpátaljára is. A programunkat a Herman Ottó Intézet támogatja.

Szóval kolleganőmmel a délelőtt folyamán három mezőtúri tanyát látogattunk végig, beszélgettünk az ott lakókkal, majd rávettem Marcsit, hogy hozza a haza a kocsit. Kb fél éve nyekergek neki, hogy ugyan már, ez csak egy kocsi, semmivel nem nehezebb vezetni, mint bármelyik másikat, de eddig nem sikerült összehozni, hogy vezesse (a sajátjukat már vezetgeti). Nem is fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy Mezőtúrról Túrkevéig gyalogosan fogok hazajönni, de biztos ami biztos....bakancs fel, hátizsák a kocsiba és lesz ami lesz.

Legnagyobb meglepetésemre egész könnyen ment a győzködés, így a tanyalátogatások után Mezőtúr központjában kiszáltam és elindultam a túrán. Nem egy nagy táv, cca. 15 km ráadásul sík terepen. Jó volt az idő is. Nem volt túl nagy meleg sem, gyorsan fogytak a kilométerek.

Mezőtúr egy szép kis Alföldi város, bár nem túl sok látnivalót lehet találni (bár ebben benne lehet az is, hogy túl gyakran járok arra), mindenesetre érdemes elbóklászni a főtéren, valamint különösen szép a Hortobágy-Berettyó Főcsatorna városháza mögötti része is.

20170905_140624.jpg

Mezőtúron a fazekasmúzeum után a gátra felvezető út sorompója. Felérve a Hortobágy-Berettyó Főcsatorna látható.

Szóval elindulva a gáton hamarosan átkelünk a vasúti hídon, majd kezdődik a puszta. Persze ez nem annyira egyértelmű, hiszen az esetek többségében mezőgazdasági területek mellett visz el az út, de balra nézve mindig a Berettyót és az alföldi nyarasokat láthatjuk.

20170905_153455.jpg

 Sajnos a fénykép nem adja vissza a tájat, de azért így is szép.

Első megálló az Álomzugi csatorna gátőrháza. 

20170905_142940.jpg

 

A fordulat ez után érkezett. Ahogy mentem-mendegéltem a távolban egy tanya bukkant fel. Ismerős volt a tanya, mintha lettem volna már benne valaha (biztos valamelyik vízvizsgálatunkon), de az épületek előtt pár száz méterrel nyávogást hallok. Pillanatokon belül feltűnt a nyávogás okozója is. Egy szürke macska. Tudni kell, hogy nem vagyok egy nagy macskarajongó. Nem igazán szeretem őket, hiszen őrület mennyiségű kárt okoznak a természetben a fészkek kirablásával (és sok egyébbel is). Egyes felmérések szerint évente 1,4-3,7 MILLIÁRD madarat pusztítanak el világszerte, valamint sok kihalás is köthető a nevükhöz, nem is beszélve az emlősökről. 

Akit bővebben érdekel a téma: 

http://index.hu/tudomany/til/2017/04/10/a_macskak_tomeges_kihalasi_hullamot_okoznak/

Szóval nem nagyon szeretem a macskákat (mentségemre legyen mondva, régen sem voltam odáig értük, én mindig is kutyás voltam). Ráadásul az egyetemen a tanszékvezetőnk rövid úton közölte, hogy nem lehet természetvédelmi mérnök, akinek macskája van (azt hiszem ő sem volt oda értük). Engem nem érintett. Akiknek volt azok is végeztek, de a lényeg, hogy tényleg sok gondot okoznak.

No. Megyek-megyek a macska nyávog és jön felém. Lehajolok, megsimogatom és szerintem az első pillanatban kitalálta, hogy nem fog békén hagyni. Igen girhes kis jószág volt, így adtam neki egy kis kaját, majd szépen, ahogy illik el is búcsúztam tőle és indultam tovább. Igen ám, de a macska nem így gondolta a dolgok menetét, és elindult folyamatos nyávogás keretében utánam. Gondoltam nincsen ezzel semmi gond, majd lemarad vagy megunja. Hát ez nem jött be. Kb egy km caplatás után a macska még mindig nyávog és koslat utánam. Látszott, hogy fárad, de azért jött. Megállok, utolér, megsimogatom, adok neki még egy kis kaját, majd indulok megint tovább. A macsek kaját otthagyva indul velem tovább (persze nyávog). 

No ilyenkor mit is csináljon az egyszerű túrázó. Ha szeretem a macskát, ha nem ott mégsem hagyhatom. A gyerekek már nyúztak egy ideje, hogy legyen macskánk (egyszer már volt pár hónapig, azt egy zivatar alatt egy zsákból mentettük ki, de később elszökött). Már-már hajlottam is a dologra néhány hete, amikor a tanyámon találtam két kismacskát a tetőn. Nagyon szép (tényleg szép) hófehér, kék szemekkel volt az egyik, de az nem volt ilyen barátságos. Gondoltam majd egyszer elhozom, de azóta is ott maradt (úgy tűnik ez az év a macskákról szól). Ezt viszont ölbe vettem és elindultunk együtt tovább az Alföldi Kéktúrán. 

20170905_150712_1.jpg

Macska vár az úton

 

Azért az esélyt megadtam neki, hogy menjen, ha akar. Párszor letettem hátha talál másik játszópajtást magának, de mindig ugyanaz lett az eredménye. Elindult velem és nyávogott. Kezdtem sejteni, hogy ennek a fele se tréfa és a végén még megmacskásodok, de hát ott csak nem hagyhattam (nem húzta volna sokáig), így mentünk együtt tovább.

Csak miheztartás végett, hogy mennyire eltökélt is volt a kis jószág egy videó:

 

 Azt hiszem egyébként az is sokat segített neki, hogy képes volt láb mellett jönni...mint egy kutya :)

Persze sokáig nem bírta, úgyhogy ismét az ölemben kötött ki, meg a nyakamban, meg mikor hol.

20170905_155642.jpg

Nem akartam magamról képet feltenni, de így nem maradt más választásom :(

Lényeg a lényeg: ketten folytattuk az utat (cca. 15 km maradt még hátra hazáig a macsekkal a hátamon, kezemben, mikor hol). 

A következő megálló egy alföldi nyaras volt. Gondoltam, ha már konyítok egy kicsit a gombákhoz legalább valami vacsorára valót szedjek már. Sajnos eléggé száraz mostanság az erdő, de reméltem, hogy mondjuk sárga gévagombát találok. Nem jött össze. Viszont találtam egy másik fajt, mégpedig a nyár-fagombát (Lentinus tigrinus). Önmagában ugyan kicsit erős ízű gomba (én inkább fűszernek szoktam használni), de fiatalon éppen jó megbolondítani egy kis levest vele. 

20170905_143859.jpg

20170905_143910.jpg

Szeretem az jellegzetes szagát, bár ahogy észrevettem ősszel azért erősebb illattal rendelkezik. Mindenesetre fiatalon finom. A képen szereplő sajnos már nem olyan fiatal, de találtam jobbakat is.

Az út mellett több tanyával is találkozni. Sajnos erre a részre is jellemző (ami mindenfelé érvényes), hogy a tanyák állaga romlik, sok a pusztulás útjára lépett már, mégtöbb pedig már el is tűnt. Szeretem a tanyákat. Valahogy megvan a maguk nyugalma, varázsa és felénk egyre többet újítanak fel. Több felmérést is végeztünk már az egyesületünkkel (jelenleg is folyik kutatás) tanyákkal kapcsolatban, így láttuk már, hogy milyen kevés tanya tudott megmaradni, fennmaradni. Érdekes, hogy a rendszerváltásig működtek, karbantartották (úgy ahogy), majd az ez utáni 20-30 év gyakorlatilag a pusztulásé volt. Sok helyen már csak a bozóttal, mirobalán szilvával, akáccal felnőtt tanyahelyeket találhatjuk meg. Szerencsére egyre többen választják a tanyasi életmódot és újjítják fel az épületeket.

A következő fontos célpont a Zubogó. Itt ömlik a Tisza II. csatorna (felénk legalábbis így hívják) a Hortobágy-Berettyóba. A rendes neve a Nagykunsági öntözőcsatorna (térkép szerint).

20170905_155247.jpg

 Ezen a képen nem sok minden látszik, de mindjárt jön egy videó is a Zubogóról.

 

A Zubogó mellett elhaladva egy kis halastó található bal kézre. Ez magántulajdonban van, de lehet horgászni is benne (azt hiszem napijeggyel). Továbbmenve hamarosan elérjük a Túrkeddi hidat. Ez egy szép terület. Kis szerencsével találkozhatunk sasokkal is, de vércsék mindenfelé vannak (most inkább a vöröset láttam). A madarászoknak érdemes ellátogatni (2-3 km kitérő) Pásztó pusztára (ennek hagyományosan Pusztatúr pásztó volt a neve). Itt gazdálkodik ugyanis a Nimfea Természetvédelmi Egyesület és a hagyományos legeltetéssel sikerült elérniük, hogy a ragadozómadarak száma jelentősen nőtt és nemcsak a száma, hanem a fajszáma is. Könnyedén találkozhatunk kerecsensólyommal, vörös és kékvércsével, héjákkal, ölyvekkel, stb. A vetéstől függően a túzok is ellátogat erre a részre, pedig kicsit kijjebb esik a területükön.

A Túrkeddi hír másik oldala Csejt puszta. Ezen a területen is volt régen egy tanyasi központ, tanyasi iskolával és mindennel, ami az élethez kellett. Mára nem sok minden maradt itt pár tanyán és hodályon kívül. A Nimfea ezen a területen telepített az idén ürgéket. Reméljük jól fogják érezni magukat. 

20170905_162053.jpg

A Túrkeddi híd

20170905_162148.jpg

Kilátás Túrkeve felé a hídról

20170905_162201.jpg

Kilátás Mezőtúr felé a hídról

Ez a terület (Túrkeve-Mezőtúr között) már teljesen szabályozott. Egyenesen megy a víz Mezőtúr felé, alig-alig kanyarog a Berettyó. De a Ballai híd után már sokkal érdekesebb lesz majd a táj. Onnantól Ecsegfalváig a Berettyó az eredeti medrében folyik. Látványosabb, kevesebb szántóval, több pusztával (ez majd egy későbbi poszt lesz).

A Túrkeddi hídon átmenve (nem szakasza a Kéktúrának, mégis érdemes átnézni egy kicsit) Csejtpusztára láthatunk rá. Mint a tábla is jelzi védett területre értünk.

20170905_162247.jpg

Továbbindulva a Balai híd felé ismét egy gátőrházhoz érünk. Ez folyamatosan lakott épület, majd a Kiserdei szivattyútelepet érjük el, ami szintén lakott. Ettől pedig már csak néhány száz méter és megérkeztünk a Balai hídhoz. A híd bal oldalán halastavak vannak. Ebbe az irányba indulva beérünk Túrkevére a strandfürdőhöz és a város főterére.

image003balai_hid.jpg

A Balai-híd

 image002balai_hid.jpg

A továbbvezető út - Ecsegfalva felé

image004balai_hid.jpg

image001balai_hid.jpg

Kilátás a Balai-hídról Ecsegfalva irányába

 

Jut eszembe: a macsak neve Szanda lett (miután a Szanda-zug környékén csapódott hozzám) és hazakerült. Ugyan az egyik kutyánk nem igazán értékeli, de majdcsak megszokja.

20170905_175758.jpg

Ismerkedés. Nem volt osztatlan a siker. 

 

Sziasztok!

 

Ha tetszett, kérlek kedveljétek a Giligán Egyesület oldalát is. Nagy szükségünk lenne rá, hogy nőjön a csapatunk és érdekes híreket fogtok kapni.

 

giligan_logo_design002-2.jpg

befozde_gyumolccsel.jpg

 

Az alaptörténet

Sziasztok!

 

Régen sokat túráztam, igaz inkább hegyvidéki körülmények között. Valójában ebben nőttem fel. Gyerekkoromban barlangásztunk (igaz nem hivatalos körülmények között, nem szakosztállyal), sziklát másztunk, meg persze mindent csináltunk, amit egy fiatal az erdőben csinálhat.

Sajnos az idő más irányba vitte az életem. A túrák maradtak ugyan, de szakmailag teljesn más irányba terelődtem. Voltam gépszerelő, informatikus, építészettel foglalkozó vállalkozó, de kocsmáros is. Aztán egyszer csak ismét (immáron eltökélve, hogy utoljára) felnyitottam a felvételi tájékoztatót, hátha van benne valami értelmes szak, amire lehetne jelentkezni és láss csodát...megtaláltam a természetvédelmi mérnök képzést (ami egyébként nem túl rég került bele. Gyorsan be is adtama jeletkezést, majd el is végeztem a sulit. Így terelődtem vissza a gyerekkori hobbimhoz és azóta is ezzel foglalkozom, bár kicsit másképpen, mint amiről az átlagember azt gondolja, hogy a természetvédelem feladata (akit érdekel kicsit bővebben: www.giligan.hu)

Ugyanakkor az elmúlt időkben ismét sok lett a munka, kevesebb a túra, kevesebb a szórakozás, így úgy döntöttem, hogy valamit kezdeni kell (az erőnlét javításáért és a kilók csökkentéséért), így egy régi tervembe kezdtem bele. Mégpedig a Kéktúrába. Ugyan tervben van az országos is, de egyenlőre kézenfekvőbb volt az Alföldi Kéktúrát elkezdeni, hiszen a kék túra nyomvonala mellett élek Túrkevén.

A blogot fogom használni marketing célokra is. No nem azért, hoyg forrásokat teremtsek magamnak, hanem azért, mert a civil szervezetünk programjait szeretnénk megismertetni minél több emberrel. Ezért előre is elnézést kérek (akit nagyon nem érdekel hagyja figyelmen kívül, akit viszont érdekel kérem segítse a munkánkat. Ezúton is köszönöm a segítséget mindenkitől.

Szóval ez a blog a kék túra útvonalait fogja bemutatni a látnivalókkal, érdekességekkel egy természetvédelmi mérnök szemszögéből.

 

ak_jelveny3.jpg

 

Jó olvasgatást!

 

Sziasztok: Szász Béla

 

befozde_gyumolccsel.jpg

giligan_logo_design002-2.jpg