Sziasztok!
2017.09.12-én kezdtem neki a túrának. Külön előnye volt, hogy immáron volt lehetőségem a pecsételésre is, hiszen a MTSZ-től megérkezett a pecsételő füzetem (gyorsan bele is kerül 4 pecsét).
A túrát Mezőtúron kezdtem. Hiába lakom a közelben, nem volt olyan egyszerű megtalálni a pecsételőhelyet. Gondoltam valahol a túra útvonala melett van. Ez nem jött be. A túra vonalától cca 1 km-re találtam meg a helyet. Érdeklődtem is a fazekasmúzeum iránt a járókelőktől. Először egy templomhoz irányítottak. Mint kiderült tényleg a múzeumhoz tartozik, de a pecsét nem ott van lerakva, így irány tovább. 5-600 méterre onnan már sikerült megtalálni a múzeumot, pedig az útvonalhoz közelebb esett volna. Nagyon segítőkész volt a hölgy, gyorsan bele is került a füzetbe az első pecsétem.
No nem ez a pecsételőhely
A pecsételőhely
Szóval a túrám innen indult el, így az egyik irányba cca. 1 km, vissza az útvonalra pedig ismét 1 km-es kitérő volt. Egyébként szép az épület és a kiállítás is, érdemes megnézni. Tintapárnát ide vigyünk magunkkal.
A túra útvonalára a főtéren, az önkormányzatnál tértem ismét az útra. A Berettyó hídon átmenve gyorsan le kell térnünk a gátra balra.
Visszanézva a mezőtúri városházát láthatjuk a híddal és a Berettyóval
Ettől a ponttól kezdve a gáton haladunk szinte végig (kisebb kitérőkkel). A teljes távolság cca. 28 km. Megmondom őszintén, hogy nyáron 40 fokban eléggé gáz lett volna az út. Én kedden dél körül indultam el úgy, hogy reggel esett az eső és nagyrészt felhős volt az ég. Tanakodtam, hogy elinduljak -e egyáltalán, de nem bántam meg. Így egy kezelhető, kényelmes túra lett belőle.
Szóval a gát: Eleinte a városhoz tartozó házak kísérnek, majd zártkerteket láthatunk az út mellett. Jobb oldalról pedig a Berettyó ártere látható. Vannak szép helyek, érdemes lenézni a partra időnként.
Kicsit elcsúfítja a látványt az út bal oldalán található gázfáklyát égető Endrődi gázüzem.
A gázüzem
Igazából az első látnivaló a Peresi-gátőrház, ami egyben pecsételőhely is. Erről sajnos fotót nem sikerült csinálnom, de hogy miről is van szó, teszek fel képet más forrásból. Mondjuk nagyon eltéveszteni nem lehet :)
A pecsét a fa melletti ajtó mellé van felszerelve.
Kis visszafelé mászkálás után (pedig ezt utálom a legjobban) a gáton haladva az árvízkapuhoz jutunk. Ennek a funkciója az áradáskor, hogy megakadályozza a Köröst abban, hogy a Berettyót visszaduzzassza, valamint, hogy szabályozható legyen a Berettyó vízszintje.
De még mielőtt odajutnánk! Végre megtaláltam, amit kerestem :)
Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)
Öreg példányok (bár inkább ez már a vén kategória)
Lementem a folyók melett vagy 100 km-t az Alföldi Kéktúrán, de eddig nem sikerült szednem belőle. Ez sajnálatos, mert nagy a termőtestje ( hazánkban a legnagyobb, akár 10-20 kg is lehet egy-egy példány), másrészt finom is. Az egyik népi neve az erdei csirke és valóban, megérdemli ezt a nevet. Az állaga hasonló, mint a csirkemellé. Ugyanakkor érdemes vigyázni vele több okból is. Egyrészt csak a nagyon fiatal példányok jók. Az idősebbeknél úgy járunk, mintha csirke helyett tyúkot főznénk. Rágós, szálkás lesz, nem jó. Viszont a fiatal példányok kiválóak. Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy az sem mindegy milyen fáról szedjük. Szerintem jobbak a puhafákon növő példányok. A kőrisen, akácon növőknek erősebb az íze. Gyorsan le is szedtem egy kisebb darabot (vagy 1,5 kg-t), de hamarosan kicsit meg is bántam. Hátizsákba nem lehet betenni. Összetörik, bepálik, így hát szatyorban cipeltem Szarvasig, hogy majd vacsorára Géza kollégámmal együtt megcsináljuk. Végülis nem csináltuk meg :( De legalább másnap volt kajája és még a szomszéd hölgynek is jutott belőle. Egészségükre, én majd keresek magamnak másikat.
Irány az árvízkapu.
Szóval az árvízkapu
Áttérve a másik oldalra, folytatódik az utunk a gáton. Jobb oldalt szép Alföldi táj látható, míg bal oldalt a folyó kísér minket.
Romtanyával a táj
Kubik vagy bágergödör nádassal benőve
A másik oldal
Bütykös hattyú
Tovább haladva hamarosan elérjük a vasúti átjárót. Ugyan a túra a kompon vezet át, de nem voltam benne biztos, hogy elérem a kompot, (fogalmam nem volt meddig jár) és télen amúgy sincs lehetőség másik úton áthaladni, ráadásul mentem is már át sokszor a kompon, így a vasúti átjárót választottam. Ugyan tábla figyelmeztet, hogy TILOS, de tudtam mikor jár vonat, így azért nyugisabb volt a dolog.
Távolban a vasúti átjáró
A halásztelki szivattyútelep (nem akartam az ottlakókat zavarni az épületek fényképezésével (főként, hogy kint is voltak)
Fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus)
Innen még pár km (2-3 km) a gáton, hogy visszatérjünk a kéktúra útvonalára. Egy kisebb erdőn keresztül vezet az út, majd elérjük Szarvas határát. Betonúton vezet az út tovább zártkertek mellett és találtam egy igen gyönyörű házikót. Nem is tudtam megállni, hogy ne fotózzam le (remélem a tulajdonosai nem bánják, de nyugodtan büszkék lehetnek rá).
Le a kalappal
Innen már megszaporodnak a házak és hamarosan elérjük a Történelmi emlékutat ami 17 stáción vezet végig hazánk történelmén. A vége a történelmi Magyaroszág közepén van (vagy az eleje, ki honnan indul).
A kép, mint látszik is, nem az enyém.
Az út a Tessedik Campusnál visz ki a főútra, majd az Anna liget felé visz tovább a Körös-Maros Nemzeti Park felé. Miután a szállásom adott volt a Campussal szemben (egy kollégium lett állakítva hostellé (és Géza kollégám már várt, valamint egyébként másnapra be volt tervezve a KNPI, így a folytatás a következő napon lett esedékes.
