Barangolások az Alföldön

Az Alföldi Kéktúra

Az Alföldi Kéktúra

Az első túra

2017. szeptember 07. - BEFŐZDE

Sziasztok!

 

Így utólag ez egy érdekes poszt lesz, és valójában erről kapta a nevét a blog is (Szanda). Engedjétek meg, hogy ezt folyamatában fejtsem ki.

Szóval a túra első napja 2017.09.05-e volt. A dátum igazából nem lényeges, de azért nem baj, ha egyszer vissza akarok keresni valamit.

A Giligán Egyesületnek van egy programja, ami tanyákkal, tanyás térségekkel foglalkozik és az a feladatunk, hogy működő tanyákat keressünk fel jó és rossz példákat gyűjtve, feltárva a hiányosságokat, problémákat, valamint azt, hogy-hogy is tudnak jól működni a tanyák, miket csinálnak az emberek a várostól távol. A program egyébként gyakorlatilag a Kárpát-medencére érvényes, így meglátogattuk már Erdélyt, Vajdaságot, de hamarosan készülünk Kárpátaljára is. A programunkat a Herman Ottó Intézet támogatja.

Szóval kolleganőmmel a délelőtt folyamán három mezőtúri tanyát látogattunk végig, beszélgettünk az ott lakókkal, majd rávettem Marcsit, hogy hozza a haza a kocsit. Kb fél éve nyekergek neki, hogy ugyan már, ez csak egy kocsi, semmivel nem nehezebb vezetni, mint bármelyik másikat, de eddig nem sikerült összehozni, hogy vezesse (a sajátjukat már vezetgeti). Nem is fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy Mezőtúrról Túrkevéig gyalogosan fogok hazajönni, de biztos ami biztos....bakancs fel, hátizsák a kocsiba és lesz ami lesz.

Legnagyobb meglepetésemre egész könnyen ment a győzködés, így a tanyalátogatások után Mezőtúr központjában kiszáltam és elindultam a túrán. Nem egy nagy táv, cca. 15 km ráadásul sík terepen. Jó volt az idő is. Nem volt túl nagy meleg sem, gyorsan fogytak a kilométerek.

Mezőtúr egy szép kis Alföldi város, bár nem túl sok látnivalót lehet találni (bár ebben benne lehet az is, hogy túl gyakran járok arra), mindenesetre érdemes elbóklászni a főtéren, valamint különösen szép a Hortobágy-Berettyó Főcsatorna városháza mögötti része is.

20170905_140624.jpg

Mezőtúron a fazekasmúzeum után a gátra felvezető út sorompója. Felérve a Hortobágy-Berettyó Főcsatorna látható.

Szóval elindulva a gáton hamarosan átkelünk a vasúti hídon, majd kezdődik a puszta. Persze ez nem annyira egyértelmű, hiszen az esetek többségében mezőgazdasági területek mellett visz el az út, de balra nézve mindig a Berettyót és az alföldi nyarasokat láthatjuk.

20170905_153455.jpg

 Sajnos a fénykép nem adja vissza a tájat, de azért így is szép.

Első megálló az Álomzugi csatorna gátőrháza. 

20170905_142940.jpg

 

A fordulat ez után érkezett. Ahogy mentem-mendegéltem a távolban egy tanya bukkant fel. Ismerős volt a tanya, mintha lettem volna már benne valaha (biztos valamelyik vízvizsgálatunkon), de az épületek előtt pár száz méterrel nyávogást hallok. Pillanatokon belül feltűnt a nyávogás okozója is. Egy szürke macska. Tudni kell, hogy nem vagyok egy nagy macskarajongó. Nem igazán szeretem őket, hiszen őrület mennyiségű kárt okoznak a természetben a fészkek kirablásával (és sok egyébbel is). Egyes felmérések szerint évente 1,4-3,7 MILLIÁRD madarat pusztítanak el világszerte, valamint sok kihalás is köthető a nevükhöz, nem is beszélve az emlősökről. 

Akit bővebben érdekel a téma: 

http://index.hu/tudomany/til/2017/04/10/a_macskak_tomeges_kihalasi_hullamot_okoznak/

Szóval nem nagyon szeretem a macskákat (mentségemre legyen mondva, régen sem voltam odáig értük, én mindig is kutyás voltam). Ráadásul az egyetemen a tanszékvezetőnk rövid úton közölte, hogy nem lehet természetvédelmi mérnök, akinek macskája van (azt hiszem ő sem volt oda értük). Engem nem érintett. Akiknek volt azok is végeztek, de a lényeg, hogy tényleg sok gondot okoznak.

No. Megyek-megyek a macska nyávog és jön felém. Lehajolok, megsimogatom és szerintem az első pillanatban kitalálta, hogy nem fog békén hagyni. Igen girhes kis jószág volt, így adtam neki egy kis kaját, majd szépen, ahogy illik el is búcsúztam tőle és indultam tovább. Igen ám, de a macska nem így gondolta a dolgok menetét, és elindult folyamatos nyávogás keretében utánam. Gondoltam nincsen ezzel semmi gond, majd lemarad vagy megunja. Hát ez nem jött be. Kb egy km caplatás után a macska még mindig nyávog és koslat utánam. Látszott, hogy fárad, de azért jött. Megállok, utolér, megsimogatom, adok neki még egy kis kaját, majd indulok megint tovább. A macsek kaját otthagyva indul velem tovább (persze nyávog). 

No ilyenkor mit is csináljon az egyszerű túrázó. Ha szeretem a macskát, ha nem ott mégsem hagyhatom. A gyerekek már nyúztak egy ideje, hogy legyen macskánk (egyszer már volt pár hónapig, azt egy zivatar alatt egy zsákból mentettük ki, de később elszökött). Már-már hajlottam is a dologra néhány hete, amikor a tanyámon találtam két kismacskát a tetőn. Nagyon szép (tényleg szép) hófehér, kék szemekkel volt az egyik, de az nem volt ilyen barátságos. Gondoltam majd egyszer elhozom, de azóta is ott maradt (úgy tűnik ez az év a macskákról szól). Ezt viszont ölbe vettem és elindultunk együtt tovább az Alföldi Kéktúrán. 

20170905_150712_1.jpg

Macska vár az úton

 

Azért az esélyt megadtam neki, hogy menjen, ha akar. Párszor letettem hátha talál másik játszópajtást magának, de mindig ugyanaz lett az eredménye. Elindult velem és nyávogott. Kezdtem sejteni, hogy ennek a fele se tréfa és a végén még megmacskásodok, de hát ott csak nem hagyhattam (nem húzta volna sokáig), így mentünk együtt tovább.

Csak miheztartás végett, hogy mennyire eltökélt is volt a kis jószág egy videó:

 

 Azt hiszem egyébként az is sokat segített neki, hogy képes volt láb mellett jönni...mint egy kutya :)

Persze sokáig nem bírta, úgyhogy ismét az ölemben kötött ki, meg a nyakamban, meg mikor hol.

20170905_155642.jpg

Nem akartam magamról képet feltenni, de így nem maradt más választásom :(

Lényeg a lényeg: ketten folytattuk az utat (cca. 15 km maradt még hátra hazáig a macsekkal a hátamon, kezemben, mikor hol). 

A következő megálló egy alföldi nyaras volt. Gondoltam, ha már konyítok egy kicsit a gombákhoz legalább valami vacsorára valót szedjek már. Sajnos eléggé száraz mostanság az erdő, de reméltem, hogy mondjuk sárga gévagombát találok. Nem jött össze. Viszont találtam egy másik fajt, mégpedig a nyár-fagombát (Lentinus tigrinus). Önmagában ugyan kicsit erős ízű gomba (én inkább fűszernek szoktam használni), de fiatalon éppen jó megbolondítani egy kis levest vele. 

20170905_143859.jpg

20170905_143910.jpg

Szeretem az jellegzetes szagát, bár ahogy észrevettem ősszel azért erősebb illattal rendelkezik. Mindenesetre fiatalon finom. A képen szereplő sajnos már nem olyan fiatal, de találtam jobbakat is.

Az út mellett több tanyával is találkozni. Sajnos erre a részre is jellemző (ami mindenfelé érvényes), hogy a tanyák állaga romlik, sok a pusztulás útjára lépett már, mégtöbb pedig már el is tűnt. Szeretem a tanyákat. Valahogy megvan a maguk nyugalma, varázsa és felénk egyre többet újítanak fel. Több felmérést is végeztünk már az egyesületünkkel (jelenleg is folyik kutatás) tanyákkal kapcsolatban, így láttuk már, hogy milyen kevés tanya tudott megmaradni, fennmaradni. Érdekes, hogy a rendszerváltásig működtek, karbantartották (úgy ahogy), majd az ez utáni 20-30 év gyakorlatilag a pusztulásé volt. Sok helyen már csak a bozóttal, mirobalán szilvával, akáccal felnőtt tanyahelyeket találhatjuk meg. Szerencsére egyre többen választják a tanyasi életmódot és újjítják fel az épületeket.

A következő fontos célpont a Zubogó. Itt ömlik a Tisza II. csatorna (felénk legalábbis így hívják) a Hortobágy-Berettyóba. A rendes neve a Nagykunsági öntözőcsatorna (térkép szerint).

20170905_155247.jpg

 Ezen a képen nem sok minden látszik, de mindjárt jön egy videó is a Zubogóról.

 

A Zubogó mellett elhaladva egy kis halastó található bal kézre. Ez magántulajdonban van, de lehet horgászni is benne (azt hiszem napijeggyel). Továbbmenve hamarosan elérjük a Túrkeddi hidat. Ez egy szép terület. Kis szerencsével találkozhatunk sasokkal is, de vércsék mindenfelé vannak (most inkább a vöröset láttam). A madarászoknak érdemes ellátogatni (2-3 km kitérő) Pásztó pusztára (ennek hagyományosan Pusztatúr pásztó volt a neve). Itt gazdálkodik ugyanis a Nimfea Természetvédelmi Egyesület és a hagyományos legeltetéssel sikerült elérniük, hogy a ragadozómadarak száma jelentősen nőtt és nemcsak a száma, hanem a fajszáma is. Könnyedén találkozhatunk kerecsensólyommal, vörös és kékvércsével, héjákkal, ölyvekkel, stb. A vetéstől függően a túzok is ellátogat erre a részre, pedig kicsit kijjebb esik a területükön.

A Túrkeddi hír másik oldala Csejt puszta. Ezen a területen is volt régen egy tanyasi központ, tanyasi iskolával és mindennel, ami az élethez kellett. Mára nem sok minden maradt itt pár tanyán és hodályon kívül. A Nimfea ezen a területen telepített az idén ürgéket. Reméljük jól fogják érezni magukat. 

20170905_162053.jpg

A Túrkeddi híd

20170905_162148.jpg

Kilátás Túrkeve felé a hídról

20170905_162201.jpg

Kilátás Mezőtúr felé a hídról

Ez a terület (Túrkeve-Mezőtúr között) már teljesen szabályozott. Egyenesen megy a víz Mezőtúr felé, alig-alig kanyarog a Berettyó. De a Ballai híd után már sokkal érdekesebb lesz majd a táj. Onnantól Ecsegfalváig a Berettyó az eredeti medrében folyik. Látványosabb, kevesebb szántóval, több pusztával (ez majd egy későbbi poszt lesz).

A Túrkeddi hídon átmenve (nem szakasza a Kéktúrának, mégis érdemes átnézni egy kicsit) Csejtpusztára láthatunk rá. Mint a tábla is jelzi védett területre értünk.

20170905_162247.jpg

Továbbindulva a Balai híd felé ismét egy gátőrházhoz érünk. Ez folyamatosan lakott épület, majd a Kiserdei szivattyútelepet érjük el, ami szintén lakott. Ettől pedig már csak néhány száz méter és megérkeztünk a Balai hídhoz. A híd bal oldalán halastavak vannak. Ebbe az irányba indulva beérünk Túrkevére a strandfürdőhöz és a város főterére.

image003balai_hid.jpg

A Balai-híd

 image002balai_hid.jpg

A továbbvezető út - Ecsegfalva felé

image004balai_hid.jpg

image001balai_hid.jpg

Kilátás a Balai-hídról Ecsegfalva irányába

 

Jut eszembe: a macsak neve Szanda lett (miután a Szanda-zug környékén csapódott hozzám) és hazakerült. Ugyan az egyik kutyánk nem igazán értékeli, de majdcsak megszokja.

20170905_175758.jpg

Ismerkedés. Nem volt osztatlan a siker. 

 

Sziasztok!

 

Ha tetszett, kérlek kedveljétek a Giligán Egyesület oldalát is. Nagy szükségünk lenne rá, hogy nőjön a csapatunk és érdekes híreket fogtok kapni.

 

giligan_logo_design002-2.jpg

befozde_gyumolccsel.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://alfoldikektura.blog.hu/api/trackback/id/tr912806870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása